Mesélnek a tolnai erdők 6.

Késő középkori pinceépületek nyomai a Gyulaji-erdőben

A Gyulaji-erdő területén tucatnyi elpusztult középkori falu helyét ismerjük. A régészeti kutatás itt is, mint másutt sokáig az egykori települések belterületére, templomaik környékére irányult. Később a lakott területek környékének felderítésére is sor került, amelyek során korábban alig ismert tájelemek is előkerültek. Ezek között legnagyobb számban kisebb-nagyobb mértékben a földbe mélyített – pontosabban: a domboldalba vágott – épületek felszíni nyomait sikerült azonosítani, amelyek hol magányosan, hol csoportokba rendeződve sorakoznak a tájban. A lejtős domboldalak aljában, oldalában vagy a lejtőperem szélén kialakított építmények helyét horpadás mutatja. Bejárati nyílásuk helye előtt – a lejtőmeredekség függvényében – általában megfigyelhető a kiásásuk során kihordott földből képzett terasz. Méretük változó, a helyüket jelző horpadás leggyakrabban 5–10 méter széles és 10–15 méter hosszú, egykori hasznos alapterületek 20–30 nm²-es lehetett. Pincelyukat csak elvétve lehet megfigyelni, tehát a tárolást nem a partfalba vájt lyukban, hanem magában az épületben oldották meg.

Funkciójuk és pusztulási koruk meghatározása a beomlott helyiségekből és főként az előttük fekvő teraszokról gyűjtött fémleletek segítségével végezhető el. A kevés érme alapján ezeket az épületek a 15. század második felében és a 16. század első felében, az 1540-es évekig, Tolna megye török kézre kerüléséig álltak fenn.

Hogy mire használták őket, arra a környékükön talált fémtárgyak utalnak. Kezdetben kizárólag pinceként gondoltunk rájuk, de a kevés szőlőmetsző kés és kapa mellett főleg famegmunkálásra utaló szerszámok (vésők, fúrók, szekercék), mezőgazdasági eszközök (sarlók), használati tárgyak (bicskák, kések, tűzcsiholók), és persze a ruházat elveszített kiegészítői (gomb, csat, lábbelivasalás) kerültek elő. Mindez arra utal, hogy az épületek nemcsak pinceként szolgálhattak, hanem összetett külső gazdasági üzemegységek, „hegyi tanyák” lehettek, ahol a szőlőfeldolgozás és bortárolás mellett egyéb mezőgazdasági tevékenység (rétgazdálkodás, gyümölcstermesztés stb.) és famegmunkálás is folyt.

Az utóbbi néhány évben csak a Gyulaji-erdőben tíz elpusztult középkori falu határában kb. száz ilyen épületet azonosítottunk (de hasonlókat ismerünk Tolna megyéből a hőgyészi erdőből és Szekszárd környékéről is). A legtöbb helyen csak néhány épület mutatható ki, de olykor akár tíznél is több, a már többször említett egykori Kospa falu határában pedig csaknem ötven. Az ország kevésbé bolygatott erdős területein bizonyára számos helyen várnak felfedezésre hasonló régészeti jelenségek.

K. Németh András